Szikrázó napsütésben gyülekeztek az idei Nagy-Bihar túra résztvevői 2012 március 15.-én az új Vértopi sípálya tövében. A Nagy-Bihar túra immár harmadik alkalommal került megrendezésre a forradalom és szabadságharc évfordulóján. Az összesen kb-65-70 fő, - amelyből csak a Csabai Bihargók csapatából mintegy 20-an voltak jelen – szervezetten, rutinosan készülődött a túrához. Még Barnabás, az airedale-terrier is fegyelmezetten várta az indulást.
A csoport egyik része előre indult az új sípályák tövében vezető ösvényen, míg mi, a többiek a kényelmesebb megoldást választva úgy döntöttünk kipróbáljuk az új felvonókat, ezzel is „megspórolva” kb. 200 m. szintet az 1000-ből. A vértop-i új sípályákon az idei szezonban állították üzembe a 4 üléses felvonókat. Aznapi első vendégekként toporogtunk a zárt vezérlőszoba előtt, mire megjelent az üzemeltető személyzet. Elsőre furcsának tűnhetett, hogy a felvonók háttal indulnak a menetiránynak, de, amint beültünk nem bántuk meg, hogy nem vártuk meg a fordított széksorokat. Ahogy emelkedtünk - háttal a pályának - sorra tűntek fel előttünk a Királyerdő hegység, a Vlegyásza és a Gyalui havasok vonulatainak csúcsai. Csak a látvány kedvéért is érdemes felülni a felvonóra (ahogy sokan ezt is teszik) hiszen a 6 lejes viteldíj a visszaút árát is tartalmazza.

 

Idén első alkalommal került megrendezésre az „ünnepi" Bihar csúcs meghódítása.
Az ötlet annak a véletlennek köszönhető, hogy a forradalom és szabadságharc éve (1848-49), és a Bihar csúcs magassága (1848,5 m), igen csak egybeesik. Maros, Békés és nem utolsó sorban Bihar megyéből gyűltek össze a résztvevők.
Nagy elszántsággal vágtunk neki Belényesből a Csabai Bihargók csapatával. Egészen a szerpentinig szépen haladt a karaván, ám a hegyen egyre jobban a hó lett az úr. A szgk.-ra sikerült felrakni a hóláncot, ám a mikrobusz „kinőtte", így azt vontatni kellett a helyszínig. Ez időben is sokat jelentett, de vezetni sem volt könnyű ilyen körülmények között.

Borostyán TZ Túra Klub - Fenyős Zoltán túrabeszámolója

Tavaly márciusban próbáltunk meg először felmászni téli körülmények között az Erdélyi-szigethegység legmagasabb pontjára, a Nagy-Bihar 1849 m-es csúcsára. Igen zord időjárási körülmények fogadtak, így ~500 m szintemelkedés után, a Visszhangos-kő környékén közös döntés alapján visszafordultunk. Még abban az évben, november elején Zolcsival félig őszi, félig téli hangulatban végigjártuk az utat egy napsütéses, de elég hideg napon. A téli Nagy-Bihar viszont még "adósságunk" maradt.