Végre közel 4 hónapos kihagyás után sikerült kimozdulnunk itthonról, irány a Pádis! A szállás és az étkezés hiba nélküli problémamentes intézésében ismét a Padis.hu, vagyis Pásztai András segített, köszönet érte! Szállásunk helyszíne a már letesztelt Pádis Menedékház volt, ahol a már szokásosnak mondható kedvességgel fogadtak. Minden napra kértünk vacsorát, mert praktikusan nem akartunk főzőcskézni már egy áttúrázott nap után. Ezt most sem bántuk meg, hiszen finom és bőséges étkezést biztosítottak a szakácsnők. A szállással is meg voltunk elégedve.

Gál László (Nyíregyháza) túrabeszámolója

Nyíregyházán élek és a nagyvárosi élet nyüzsgéséhez hozzászokott, mindenhová autóval járó, esténként söröző és tévéző átlagemberek életét élem. Eddig ha egy kis természetközeli élményre vágytam, elég volt kimennem a vadasparkba és úgy éreztem, hogy az a világ közepe, ennél szebbet nem tudnak nekem mutatni.
Egy baráti házaspár, akik rendszeresen járnak hegyi túrákra, már régóta próbáltak minket is beszervezni, de én nem adom be olyan könnyen a derekam, mi tagadás, elég kényelmes vagyok. Ahogy hallgattam a beszámolóikat, hogy milyen helyeken jártak, hogyan kapaszkodtak fel nyáron egy kilátóhoz vagy télen hogyan tapostak utat a méteres, érintetlen hóban, bevallom- felkeltette a kíváncsiságomat. Nem könnyen, de rászántam magam, hogy a nyáron elkísérjük őket egyik kirándulásukra.

Szamosbazár (Izvoarele Somesului Cald) A Szamosbazár a Bihar kirándulóhelyeinek fejedelme, csak két pont versenyezhet vele, a Csodavár és a Galbinária. Mint valami bazárban összesűrítve (innen ered a Czárán-féle elnevezés), úgy látható itt a Szamos forrásvidékén mindenféle természeti különlegesség. Nagyszabású barlang felső világítással és földalatti patakkal, szűk sziklaszakadékok, sziklabálványok, hatalmas szirtfalak szédítő kilátópontokkal. Van itt fenyvesliget, cseppkőbarlang, jéghideg forrás, dübörgő, sebes vizű patak, szédítő kilátó és minden szép és jó ,ami a természetjáró számára elképzelhető.

A barlang nincs messze a réttől és a magassági szintkülönbség is minimális, mintegy ötven méteres kis dombocskán kell átkapaszkodnunk, ezért érthető, hogy mindenki vállalta a következő látványosság megtekintését. Kicsi fiam vezetett bennünket az alig jelzett csapáson, hiszen mi nemrégiben jártunk erre és ő minden bokrot megjegyzett, ahol valamelyest útvonal módosítást kell beiktatni. Én hátul ballagtam és próbáltam megfelelő válaszokat adni a felém záporozó kérdésekre. Néha visszatekintettünk a Ponor- rétre nemcsak a pihenés céljából, hanem azért is ,mert egyre feljebb haladva egyre káprázatosabb panoráma tárul elénk a réten átrobogó többfelé szakadó patakocska központi látványával. Bizakodtam benne, hogy a Medve-völgyben is egy bővizű patakot találunk, a dombocskán átkelve azonban csalódnunk kellett: egy kiszáradt köves meder fogadott bennünket.